További régészeti „bizonyítékok”

A régészet egy roppant fontos tudományágnak kellene, hogy legyen, mely a zsidók esetében az ősi zsidó bibliai történetek igazmondását lenne hivatott alátámasztani. Az Ószövetségben több mint kétszáz város, helységnév és király van említve, ezért a ránk hagyományozódott leletörökségnek gazdagon illene hirdetnie a valós, történelmi szempontból beilleszthető korrektséget. Ez helyett az i. e. VII. századig szinte semmi jelentősebben kiépített héber eredetű zsidó társadalom létezését nem volt képes felmutatni a régészet, pedig nincs a világnak még egy olyan szeglete, ahol annyi feltárási munkát végeztek volna, mint Palesztinában (ma Izrael). A hiány korrigálása érdekében egyes zsidó és judeo-keresztény körök a hamisítások gusztustalan gyártásához folyamodtak, tudták megtehetik, mert találnak éppen elég tudóst, akik hajlandóak felcserélni szaktudásuk becsületét a politikai-ideológia szent oltárán. és így a tudomány tisztasága teljesen másodlagossá válik a saját egzisztenciájuk, országuk, hazájuk jogos létezéséhez viszonyítva, mert a cionizmuson alapuló zsidó állam múltját megkérdőjelezni egyet jelent jelentene a jelenlegi zsidó állam megkérdőjelezésével. Ezért megengedettnek érzik a hamisítások hitelesítését, az egyoldalú szakvéleményezést és a kritikus hangok teljes elhallgatását. Ez már nem tudomány, hanem kaftánba bújt makacs tudálékosság. Ennek az erőltetett, mindenáron történő bizonyságfelmutatásnak láthattuk tavalyi év folyamán tipikus példáját egy négy évvel ezelőtt talált, még neve sincs papirusztekercs propagandista nyilvánosságra hozatalában. A szövegben szereplő Na'artah név miatt egyenlőre Na'artah Papirusznak hívnám a legújabb kétséges antik 'bizonyítékot'.

uj_hamisitv.jpg

Na'artah Papirusz

A négy évvel ezelőtt talált papiruszt, a júdeai sivatagban lezajlott rendőrségi üldözés eredményeként találták meg, mikor is egy antik rablóbandát füleltek le. A náluk lelt papirusztekercsről csak annyit tudtak, hogy az talán a Hever patak völgyének egyik barlangjában lett ismeretlen személyek által megtalálva. A kb. 50X15 cm. nagyságú papirusz majd másfél sor óhébernek mondott írás adó vagy ajándék üzenetjegyzéke van feltüntetve, minek fordítása: „Boros korsók Jeruzsálembe Naa'artból a király szolgálóleányától.” A lelkiismeretes régészet minden esetben kétséggel fogadja az olyan antik emlékeket, melynek származása, fellelési körülményei ismeretlen eredetű, ám az ilyen szempontokat figyelmen kívül hagyó izraeli propagandaszócső a Haaretz, 2016. 10. 28-ai száma az első oldalán közölte az újabb szenzációt, mégpedig a papiruszdarabot felmutató Benjamin (Bibi) Netanyahuval.

bibi.jpg

Az ősi bizonyítéknak vélt papirusztekercset büszkén mutatja fel Bibi és még büszkébben vágta oda feltételezett ellenségeinek: „Ez a felfedezést egy üdvözlőkártya a múltból az UNESCO számára.” Evvel utalva azokra az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) véleményekre, melyek történelmi szempontokból megkérdőjelezik Izrael Palesztinára vonatkozó feltételnélküli hereditási jogát.

A tudományos tisztességet, az ideológia hamissága alá rendelő szakemberek, mint Prof. Shmuel Ahituv (Hebrew Ubiversity) és az Ókori Emlékek Hatóságának két vezetője, Dr. Eitan Klein és Amir Ganor, karbon-14 vizsgálata után azonnal hitelesnek jelentették ki az antik emléket, tudniillik a vizsgálat a papirusz elkészítési idejét i. e. VII-IV. sz. közötti időben határozta meg. Az első kritikus vélemény Prof. Aren Maiertől (Bar-Ilan University) látott napvilágot kifejtvén, hogy túl sok megválaszolhatatlan kérdés övezi a papiruszt nem csupán a megtalálási helye, körülményére vonatkozóan, hanem az a tény is, hogy számos ősi papiruszra később irt hamisítványokkal rendelkezünk, ezért a papirusz ősisége nem sokat jelent. Kifogásolta továbbá azt az eljárást, melyben a szakértők alapos vizsgálatát mellőzve elsőkként egy kormánylapban lett publikálva a lelet és nem valamilyen tekintélyes szaklapban. Prof. Maier kétségei után a neves szemita nyelvek alapos ismerője, paleográfus az epigráfia jeles tudósa, Prof. Christofer Rollston (Washington University) szkeptikus véleményében szintén említette a papirusz ősiségének másodrangúságát, hiszen a világhálón szabadon lehet üres, antik papiruszdarabokat vásárolni. Majd a feltüntetett írás vizsgálat után elmondta szakértői véleményét: „A szövegben található írástörténeti rendellenességek (anomáliák) következetlen jelenléte modern kori hamisításról árulkodik.” Továbbá rendkívül furcsának tartja, hogy egy nevén meg nem nevezett júdeai király adminisztrációjának kiállított üzenetjegyzék nyugtája hogyan és miért kerülhetett a jeruzsálemi királyi palotából egy eldugott barlang földjébe beásva. A minimálisnak bélyegzett Rollston magasan képzett tudásába nem tudnak belekötni, sem véleményét megkerülni, de azért mert eddig is több tucat hamisításról rántotta le a leplet, szálka volt és maradt a bibliai régészét és a biblikus akadémia szemében. Az Al-Aqsa Mecset ősi kézirat és antik-örökségek szakértője Dr. Jamal Amr ennél vaskosabban fogalmazva, „nevetséges hamisításnak” nyilvánította a felirat szövegét, kihangsúlyozva, hogy a zsidó akadémiák már számos Dávid-salamoni hamisítást produkáltak eddig is, melyek közül egy sem állta meg helyét a tudományosság területén.

A bejelentés óta eltelt majd fél év alatt egyetlen más írásszakértő nem nyilatkozott, továbbra is késnek a további hitelesítések és kritikák publikálása. Kíváncsian várom a folytatást …

bull_bar.jpg

Nérija (Neriyahu fia) Fia Báruk Bullája

A zsidó történelem szerint Báruk egy i. e. VI. században élt zsidó herceg volt, kinek egy róla elnevezett könyvet tulajdonítanak, ám személye, szerzősége, kronológiai besorolása mindmáig erősen vitatott. Mégis 1975-ben valamilyen kétes jeruzsálemi antik kereskedésből hirtelen előkerült egy16-17 milliméteres ismeretlen helyről származó agyagpecsét, melyet egy ovális pecsétnyomóval készíthettek. A bulla óhéber nyelven nyomtatott olvasata: „Neriyahu fia Báruk írnokának tulajdona.” A bulla nemsokára a híres londoni zsidó régiséggyűjtőhöz, Shlomo Moussaieffhez került, miután Nahman Avigad izraeli régész több szaklapban leközölte anélkül, hogy hitelesítette volna. Maga a publikáció már elég volt Hershel Shanksnak, hogy zengzetes kijelentéseket jelentessen meg Jeremiás, bibliai próféta személyes írnokának 'egyetlen, minden kétséget kizáró hiteles létezésének bizonyítékáról'. Elsőként Benjamin Sass ((Tel Aviv University) kételkedő cikke jelent meg, hogy szerinte a bulla szövege és stílusa hamisítvány lehet. Ez a szakvélemény után Moussaieff további vizsgálatot kért, amit a Geological Survey of Israel (Izraeli Földtani Szemle) c. jeles szaklap kiadója, Avner Ayalon folytatott le. Ayalon fénytani és sugárleolvasó elektromos mikroszkópokkal vizsgálta meg az apró agyagdarab patináját. Eredményében egyértelműen kimutatta, hogy a szimulált bulla patinájában mészkőpúder és modern ragasztó anyaga keveredik és egy újkori hamisítványról van szó. 1996-ban egy pontosan ugyanilyen pecsétlenyomat került – szintén a semmiből – prezentálásra, mely mind a mai napig nem lett vizsgálat alá véve, és minek hitelessége természetesen erősen vitatott.

Yuval Goren és Eran Arie (Tel Aviv University) közös tanulmányukban 'The Autencity of the Bullae Of Neriyahu the Scribe' számos pontban ismertették bizonyítékát az agyagpecsétek hiteltelenségét. Elsőként még egy hamisított pecsétet, a hasonló nevű 'Gealiyahu' írnok bulláját sorolták harmadik hamisítványként a másik kettő mellé, mint egy másik példáját az izraeli feketepiacot elárasztó antiknak hazudott otrombaságot. Utána rámutattak, hogy minden hiteles ókori zsidó pecsét ásatások eredményeként és nem kétes antik szatócsboltból került elő, valamint minden hiteles pecsét agyaganyaga 'Terra Rosa' elnevezésü agyagból készült ellentétben az általuk kétségbe vont három pecséttel, melyek anyaga a Morza Formációnak nevezett agyagföldből készült. Minden eredeti bulla két göröngydarabból volt kialakítva, majd a zsinór elhelyezése után összenyomva és soha nem papiruszra vagy más anyagra ráragasztva. Az általuk vizsgált három agyagpecsét egyetlen agyagrögből lett kialakítva, melynek jelentőségére nem figyeltek oda a hamisítók. Minden pecsétzsinór finoman font, jó minőségű fonálanyagból készült, míg a két Báruk-féle zsinór lenyomata durva, esetlen anyagról tanúskodik. A pecsétek patináját szintén kései ügyetlen próbálkozásnak nyilvánították. A szégyentelen Shanks minden megjegyzést nélkülözött a kritikus szakvéleményekkel kapcsolatban.

3_sekel_osztrakon.jpg

3. Sékel Osztrakon

A Három Sékel Osztrakon és egy másik ugyanazon kézírással rótt osztrakon, az első egy VII-IX. sz. között keletkezhettek. Az első egy óhéber nyelven íródott öt soros felirat. A másik – szintén óhéber –, kisebb jelentőségű osztrakon, egy özvegyasszony hivatalnok felé íródott beadvány, melyben a rámaradt agyagedények megtartását kérelmezi. Mindkét cserépdarabot a modern Mózes Shapirának tekinthető szuper-hamisító, Obed Golan adta el az 1990-es évek végén egy dúsgazdag angliai zsidó műgyűjtőnek Shlomo Moussaieffnek. A jól megszívatott Moussaieff mentségére legyen mondva, hogy közel sem volt szakértő és az osztrakonok első rálátásra hitelesnek tűntek. Az első, jelentősebb felirat szövegfordítása kb. így hangzik: „Kérésednek eleget téve, Ashi-hu király megsegített három Tar-shishi Zekaryahu ezüst sékellel, Jahu- házának ajándékozván.” A probléma máris ott kezdődik a felirattal, hogy sem a bibliában, sem azonkívül Ashiahu zsidó király neve sehol nincs feltüntetve, ám ennek megoldására a biblikus konzervatívok azt állították, hogy a királyi név nem volt más, mint a bibliai Jehoás király neve. Így, a királyi név problémáját már meg is oldották volna.

A Hershel Shanks kiadásában megjelenő Biblical Archaelogy Review mindjárt a címlapján közölte a soron következő fantasztikus leletet, feltéve pimasz kérdését: „Ezek után, a duzzadó tengerhez hasonló bizonyíték áradat láttára kimeri megkérdőjelezni a biblia igazát?” Romlott lelkű cimborája, Andre Lemarie azonnal, csak úgy ránézésre hitelesnek jelentette ki, miáltal segítette Moussaieff leszedését. Az első komoly szakvéleményt 2003-ban Chrirtofer Rollston fogalmazta meg: „Minden kétséget kizárólag a Három Sékel Osztrakon egy ügyetlen hamisítvány. Utána 2005-ben Yuval Goren, Miryan Bar-Matthews, Avner Ayalon és Bettina Schilman (Hebrew University) izraeli régészek patinavizsgálata kimondta a végszót: mindkét osztrakon modern kori hamisítvány. A zsidó egyetemi tanárok továbbá kimutatták, hogy a hamisítványok betűi más korábban publikált epigráfiákból lettek átmásolva. Shlomo Moussaieff ismét foghatta a fejét és átkozhatta az őt ismét becsapó bibliai szélhámosokat.

pomegranat.jpg

Salamon gránátalmája

Salamon gránátalmája elefántcsontból kifaragott hüvelykujj nagyságú kultikus tárgy, paleo-héber Jahu nevét feltüntető felirattal (teljes szövegfordítása: „Szent adomány Jahu temploma papjának tulajdona'), mely a jeruzsálemi Izrael Múzeumban kápráztatta el a csodás bizonyítékokra áhítozó látogatókat. A csontfaragvány aljának közepében egy lyuk van fúrva, ami egyértelműen azt jelenti, hogy eredetileg egy papi jogar végére volt feltűzve. Lehetetlenség következtetni az elkészítés idejére vagy a kultuszra, népességre, aki használta. A csecsebecse először 1988-ban lett megvásárolva, 1979-ben egy francia műgyűjtőhöz került 550.000 dollárért, attól az Obed Golántól, aki a Jakab Osszuárit és a Jehoás Táblát hamisította: http://vallasmozaik.blog.hu/2010/03/29/jakab_ossariuma_es_jehoas_tablaja). Majd 1988-ban az Izraeli Múzeum 800.000 dollárért, vásárolta meg Nahman Avigard (Hebrew University hitelsietésének alapján. Az apró műtárgy az Izraeli Múzeum díszvitrinben való elhelyezése óta heves vitákat váltott ki, és nem sokkal a kiállítása után Prof. Christopher Rollston (John Hopkins University) és Prof. Frank Moore Cross (Harvard University) felhívták a múzeum kurátorai figyelmét a hamisítás tényére. Majd három Izraeli régész, Shmuel Ahizuv, Aaron Demsky és Yuval Goren, 2004-ben kijelentették, hogy az elefántcsont felirata hamisítvány, egyben kritizálták, szembementek Andre Lemarin véleményével, aki korábban is több hamisítást hitelesített. Ezek után a múzeum kiiktatta kiállítási anyagából a Salamon Gránátalmát, de a szélhámos Hershel Shanks nem hagyta annyiban és saját zélóta bandájából sorra előkerített hozzáhasonló 'szakértőket' (pl. Itzhak Roman), akikkel igazoltatni próbálta a bukott tárgy autentikusságát. A vitát a szuper-fanatikus 'Biblical Archeology Rewiev' nevű szennymagazin kiadója Hershel Shanks 2015 áprilisában úgy akarta megoldani, hogy három nagyhírű szakértőt – Andre Lemarie, Ada Yardeni, Robert Deutsch – kérte fel professzionális hitelesítő vizsgálatra. Itt szeretném emlékeztetni olvasóimat, hogy a csúfosan megbukott a Jakab Osszuarit hitelesítő Andre Lemariet, aki puszi-pajtása Hershel Shanksnek, és minden behatóbb vizsgálat nélkül, kajakra autentikusnak nyilvánította az általa igazából meg sem vizsgált Salamon gránátalmáját. A másik biblikus jómadár, Robert Deutsch szintén közeli munkatársa Shanksnek s Lemariethez hasonloan eredetinek vallotta a feliratot. Ezekkel az ostoba véleményezésekkel szemben, az egyébként többször elfogult, ám mégis nagy szakértelemmel rendelkező Ada Yardeni hideg zuhanyt öntött Shanks nyakában, mint írta: „A felirat szövege beható elemzése, tanulmányozása eredményének alapján képtelen vagyok a felirat hitelességét alátámasztani.” Ma már nincs több vita a Salamon Gránitalmáját illetően, a bibliai régészek teljes csalódásától kísérve végleg bekerült az Izraeli Múzeum raktárába.

olajampa.jpg

Jeruzsálemi Olajlámpa

Mikor Obed Golemet bíróság elé állították a Jakab Osszárium (Ossaria) valamint a Jehoás Tábla pofátlan hamisítása miatt, mely vádakhoz a vádhatóság hozzácsapott még vagy másik harminc – kisebb jelentőségű hamisítvány – jogtalan elkészítésen, forgalomba-hozatala vádjaival terhelte tovább Golem szégyenlistáját. Az ügy tárgyalás egy Aharon Farkash nevű cionista főbíró elé került, aki világszemlélete segítségével könnyen azonosult az elfogult régész és nyelvszakértőkkel, azok véleményeit elfogadván Golemet minden vádpontban ártatlannak találta és felmentette. Farkash biró nem győzte hangoztatni, hogy ő nem szakértő, és az illetékes tudósok véleményére van szoritkozva, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a szakmavizsgálatok negatív véleményét szándékosan figyelmetlenül hagyta. Az egész kimosdató ceremóniában két rendkívül elfogult, erkölcsileg lezüllött tudós, Amnon Rosenfeld és Shimon Ilani vitte a pálmát, rugalmas gumipecséttel kezükben esküdtek fel a sok hamisítás hitelességére. A hamisítások között levő tárgyakból érdemesnek tartanék megemlíteni egy jeruzsálemi templom díszének tartott olajlámpát, amit autentikusnak vallani nagyobb pofátlanság, mint maga a hamisítás.

Az azóta megboldogult Amnon Rosenfeld (Hebrew University) és Shimon Ilani (Israel Geological Institute) véleményükben előadták, hogy szerintük „a kőből készült, menórával díszített olajlámpa patinája többrétegű opálosodott (silicified) mészpát, melynek rétege több évszázadon áthúzódó folyamat alatt alakult ki, ezért véleményünk szerint az olajlámpa és annak ornamentikája az ősi időkben lett létrehozva.” (…) „semmilyen hamisításra utaló nyomot nem találtunk és higgyétek el nekünk, hogy több mint egy év alapos vizsgálat után csak pozitív jelleget találtunk az olajlámpa hitelességét illetően.”. Az egész bírósági tárgyalás végeredményben nem volt több mint egy kimosdató 'kenguru' tárgyalás, miben nem a disznóságnak számító turpisság elítélése volt a mérvadó, hanem az ősi Izrael létéből fakadó politikai jogosság realitása.

Mint egy érdekes fordulatot az olajlámpát illetően még meglehetne említeni, hogy a szinte minden hasonló esetben elfogult 'Biblical Archeology Rewiev' 2002-ben visszautasította az olajlápa leközlését és indoklásukban közönséges kései hamisítványnak nevezték. Az ilyesmi persze nem zavarta a tiszteletreméltó Farkash bíró urat, aki minden szakmai hozzáértés hiánya ellenére ellenére nem látta kellőképpen bizonyítottnak az antiknak mondott hamisítvány szélhámosságát és a lámpa meghamisítás vádjában is ártatlannak találta Golem urat.

pecset.jpg

Tessék itt a bizonyíték Dávid-salamon csodás birodalmának létezésére, Jimmy Hardin a Mississippi egyetem közép-keleti tanszékének vezetője i. e. X. századra helyezi a Khirbet Summeily-ben talált pecsétlenyomat keletkezését, melyből az olyan bibliai régészek, mint Jimmy egy egész birodalmat képesek felépíteni. És hogy miért X. századi? Hát ha már megállapíthatatlan az agyaglenyomat időbeli sorolása, akkor miért ne lehetne az i. e. X. századra datálni mert kell, hogy legyen valami fantasztikus régészeti lelet a fényes zsidó birodalom biblikus létezésére. Ebből az agyag izéből világosan lehet bizonyítani a királyok sorát, palotákat, Salamon aranykincsét magas szintű kulturális, műveltségi szintet, hatezer éves jelenlétet, olyan megdönthetetlen bizonyítékot, mi alapján az egész Palesztinát a zsidók érdemlik. Ez a nem egészen 1 cm. agyagdarabkához hazudott vegyesköret jellemzi legjobban a bibliai régészet simlisségét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: katolnai  2017.04.08. 11:39 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://adalek.blog.hu/api/trackback/id/tr7312409829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása