elephantine.gif

Elefánt-szigeti papiruszok

Majdnem teljes épségben fennmaradt az i. e. 407-ben Bogoáshoz irt petíció és a többi maga nemében egyedülálló papirusz rejti az igazi zsidó történelmet, míg az Ószövetség teljes egészében hazugság és félrevezetés: a történelem tudományának parodizálása.

Az i. e. V. századból származó Elefánt-szigeti papirusztöredékek gyűjteményében, található a legöregebb fennmaradt zsidó, pontosabban arámi nyelven írott vallási emlék, mely az egyiptomi-núbiai határon lévő Jeb településen perzsa zsoldosként szolgáló zsidó közösség társadalmi életébe, a kor vallási, jogi viszonyaiba ad betekintést. Fontos szem előtt tartani, hogy az V. században a Perzsa Birodalom hivatalos közvetítő nyelve (lingua franca) az arámi volt. A majd száz évet átölelő, 175 dokumentumból álló gyűjtemény hieratikus, demotikus egyiptomijelekkel, valamint arámi, görög, latin és kopt nyelven voltak megírva, és tartalmukra nézve leveleket, üzleti szerződéseket, családi dokumentumokat, mint pl. válás, házassági bizonyítvány, rabszolga felszabadítólevél foglal magában.

Elefánt-Szigeten ősi zsidó templom állott, melynek restaurálására a zsidó közösség Júdea perzsa kormányzójához fordult segítségért. A restaurálásra, jobban mondva az újjáépítésre azért volt szükség, mert az egyiptomiak azt erősen megrongálták. A templomot az Egyiptomiak, i. e. 411-ben rombolták le, mivel a közeli Khnumban lévő, egyiptomi templom szent állata a kos (Amon-Ra napisten szent állata) volt, és sértette az Egyiptomiakat, hogy a zsidók rendszeresen kost áldoztak templomuk oltárán. Itt érdemes megjegyezni, hogy minden egyes zsidók ellen lezajlott atrocitás amiatt történt, mert a zsidók nem voltak hajlandók lemondani Ozirisz szent állata, a bika, és Amon-Ra szent állata a kos rituális feláldozásáról, minden ilyen áldozással arrogánsan provokálták az egyiptomiak vallásérzékenységét. Az i. e. 407-ben íródott híres levél, mely a 'Petíció Bagoáshoz' címet viseli hangsúlyozza a templom ősiségét, és a korábbi perzsa uralkodók türelmes hozzáállását az Elefánt-szigeti zsidó kultikus központhoz. A zsidó közösség szintén segítségért folyamodott I. Sanballat, Szamaritánus potentáthoz és fiához, Delaiahoz, valamint, főleg vallási, szertartásokra vonatkozó kérdésekben a jeruzsálemi főpaphoz Jonatánhoz fordultak. Ennél elegendőbb bizonyíték nem szükséges a Pentateuchus absztinenciájára, hiszen ha gyülekezetükben léteztek volna Mózes könyvei, akkor nem lett volna szükség a jeruzsálemi templom hierarchiájához fordulni a törvények, előírások érdekében. A kérdezgetések, eligazításokra törekvő kérvények, azt jelentették, hogy nem ismerték a a Tora mindenre kiterjedő parancsait, törvényeit. Az Elefánt-szigeti templom i. e. 350. körül megszűnt létezni, és az ottani zsidó közösség további sorsa ismeretlen.

„Az Elefánt-szigeti papiruszukból az ottani zsidóság Jahu (Jehova) tisztelete mellett Anath, Bethel, Ishum és Herem istenek kultikus tisztelete is nyomon követhető.” (Cowley, Aramaic Papyri, XVIII.) Anathnak (nőelvi princípium) külön temploma volt a folyó másik partján, és a dokumentumok szerint a zsidók áldoztak és esküt tettek más istenek nevére. Nem rendelkezünk határozott régészeti bizonysággal az elefánt-szigeti zsidók kultikus életére vonatkozólag, de a temetkezési szokásukból látni az egyiptomiakhoz hasonlóan emberszabású koporsókban temetkeztek, melyeket néha Ízisz és Nephtüsz ábráival voltak díszítve.

Amikor átnézzük az Elefánt-szigeti papiruszuk szövegét észrevehetjük, hogy a Pentateuchus szellemisége, irodalmi hagyományának ismerete hiányzik belőlük; több mint 160 név van említve a papiruszokban, de egy sem származik a Pentateuchusból, semmi utalást nem találni az egyiptomi fogság, az exodus történetére, és teljesen hiányzik belőlük a mózesi törvények ismerete is. A vezető Áronita-Lévita papság ismeretlen fogalom a Elefánt-szigeti zsidók között, ami azért is rendellenes, mert a jeruzsálemi főpapot, papságot felsőbb hatóságnak tekintették. A papiruszok anyaga azt sugallja, hogy Mózes nem is létezett, hiszen nem csak története, de még a neve is abszentált a fellelt töredékekből. Semmilyen más bibliai zsidó törzs nincs említve és Júdea földjének jogos örökségének fogalma is ismeretlen volt az Elefánt-szigeti zsidó közösségben. Hihetetlen, de igaz, hogy generációkon keresztül létezett egy zsidó kolónia, kiknek írásos feljegyzéseiben nem találni meg a Mózes, Sámuel, Dávid, Ábrahám, Jákob, József neveit, sem a hozzájuk kötődő vallásideológiát, törvényeket, történési eseményeket.

A perzsa időszak kitűnő ismerője, Ahikar Cowley így foglalja össze a páratlan értékes dokumentumokból kiolvasott lényeget: „Ami a zsidó vallásosság lényeges alkotóeleme volt, a papi-intézmény (kohen) teljesen hiányzik miképp a zsidóság kiváltságának számító Mózesi törvények és azok betartására vonatkozó előírások is teljes egészében hiányoznak. Amit ezidáig sikerült kiolvasni a dokumentumokból világosan azt mondja ki, hogy Mózes nem létezett, nem volt szolgaság Egyiptomban, és a kijövetel sem történt meg. Nem létezett monarchia időszak, így királyai sem lehettek, és próféták sem voltak. Nincs egyetlen izraelita törzs sem megnevezve és Júda földjének jogos öröklődése ismeretlen fogalom az Elefánt-szigeti zsidóság számára. Ábrahám, Jákob, József, Mózes, Sámuel, Dávid nevei vagy bármelyik történelmi név a Pentateuchusból még átírt, idiómákban sem ismertek a papiruszok szerzői világában. Bármennyire is esztelenül hihetetlen mindez, mégis ez az igazság!” (Aramiac Papyri)

herod.jpg

Hérodotosz (i. e. 484-425)

Az ókori görög bölcsek, tudósok hallgatása, hogy nincs tudomásuk a zsidó nép i. e. III. sz. előtti vallásirodalmának létezéséről, fényes, gazdag királyságok fennállásáról: megmagyarázatlan, de az már egyenesen fantasztikus, hogy maga a történelem atyja Hérodotosz egy szóban sem említi a zsidó nép palesztinai létét.

Hol van a 'magasztos' Salamon király csodálatos birodalmának régészetileg, vagy történelmileg kimutatható nyoma? Volt-e egyáltalán ilyen birodalom? Hérodotosz, Platón, Diodórosz Szikulosz nem tudtak a zsidó népről – főleg nem királyságokról – semmi kézzelfoghatót mondani, még csak monda, rege formában sem is hallottak ilyesmiről. Hogyan kerülhette el az antik történészek figyelmét a Jeruzsálemben álló nagytemplom, mikor az pompájával párját ritkította, hiszen csak a megépítése kilencvenezer aranyban került?

Hérodotosz a történelem atyja leírja műveiben útjait Egyiptomba, Babilóniába és ha bár sok népet, törzset említ, a zsidó nép létezéséről, héberekről semmit sem tudott. Emilit Szidont, Türoszt, az Askelóni Aphrodité Uránia templomát, de Jeruzsálemet vagy annak pompás templomáról semmit sem tudott. Palesztina népei hitvilágával kapcsolatban legendákat, mítoszokat, szokásokat említ, de mind amit tud Filiszteusnak, Szíriainak, Föníciainak tulajdonit. Sehol nincs szó a judaizmusról vagy Jahu kultuszáról. Leírása szerint néhány mérföldre vezetett el útja Jeruzsálem 'pompás' városától, de valamiért mégsem volt kíváncsi erre a fantasztikus városra, mert talán lehet, hogy senkitől nem hallott az ott tündöklő monumentális zsidó templomról, ahol éjjel-nappal égnek az áldozati tüzek, senki nem említette neki a pazar várost, ahol az írástudók hada könyveket alkot, szentiratokat másol. A zsidó népet illetően Hérodotosz ismerethiányát nem lehet elfogadhatóan megmagyarázni, és evvel kapcsolatban vissza kell utasítani minden olyan gyengécske érvet, miszerint Hérodotosz 'antiszemita' volt, meg hogy utálta és féltékeny volt a sziporkázó tudással megáldott zsidókra, irigyelte vallásuk felsőbbrendű tisztaságát. A magyarázatot máshol kell keresni, még akkor is ha érzékenyen érinti a vallásos zsidókat és a júdeo-keresztényeket.

Hérodotosz hallott a Palesztin tóról (Holt-tenger), amiben sem ember sem éllat nem képes elsüllyedni, ismerte és beszámol a Föníciaiakról, a Palesztinában élő Szíriaiakról, akik közül többen alkalmazták a körülmetélés gyakorlatát, amit az Egyiptomiaktól és a 'Colchian' tanultak el. „A Colchianok az Egyiptomiakkal és az Etiópokkal az első népek közé tartoznak, akik kezdettől fogva alkalmazták a körülmetélést.” A Colchianokról második könyve 104-105. fejezetében ír „akik jobban emlékeztek az Egyiptomiakra, mint azok őrájuk.” (…) „Az Egyiptomiak úgy mondják, hogy a Colchianok Sesostris (Szenuszert) fáraó seregében szolgáltak.” Ők lennének talán az ősi zsidók, kiket Hérodotosz képtelen volt néven (hapiru, habiru) nevezni, vagy talán, kiket 'szíriaiaknak' nevez? Vagy talán a zsidó nemzet fogalma, Izrael-népe még nem is létezett mikor átutazott Palesztinán?

Arisztotelész (i. e. 384-322) mindössze egy megkérdőjelezhető mendemondát közöl (Meteorológia 2.359) egy palesztinai tóról, „amiben ember, állat elsüllyedni képtelen” –, de a zsidó népet, vagy azok kiemelten magas kultúráját sehol nem említi.

Cardia-i Hieronümosz

Cardia-i Hieronümosz, görög történész Diadokhosz Háborúk (328-278) szerzője, i. e. 312-ben Antigonosz Monopthalmosz, görög hadvezér alatt szolgált Palesztinában, többek közt azt a megbízatást kapta, hogy felügyelje a Holt-tengerből az aszfalt kitermelést. (Diodórosz Szikulosz, Bibliothéké, 19. 100: 1-2.). Hieronümosz egyszer sem említi a zsidókat vagy a hébereket, hanem helyette úgy írja, hogy a Holt-tenger a Nabateusok (ősarabok) földjén található. Hogyan lehetséges, hogy a pontosságáról és alaposságáról ismert Hieronümosz figyelmét teljesen elkerülték a zsidók és Júdea szívében a Holt-tenger környékén arab népességet említ. Flavius Josephust is rendkívül bosszantotta a görög történészek zsidókat illető hallgatása, és mint Erich Gruen írja: Josephusnak kifogásoktól felduzzasztott magyarázathalom állt rendelkezésére; a görögök csak a tengerparti népeket ismerték, a beljebb élőkről fogalmuk sem volt, rosszindulatúak, gonoszok voltak a zsidókkal szemben, féltékenyek voltak a zsidókra, de legfőképp tudatlanok,” (The Construct of Identity in Hellenistic Judaism) No persze nem szabad elfelejtenünk, hogy Flavius Josephus egy szélsőségesen elfogult zsidó propagandista volt, aki soha nem tudta megbocsátani istenének, a világnak azokat a nyakasokat, miket a zsidók kaptak, a rabbik által beígért hatalom, uralkodás, győzedelmes pompa helyett..

Abderai Hecataeus

Az első ókori szerző, aki bővebben ír a zsidókról Abderai Hecataeus (kb. i. e. 320-310)

Hecataeus művei nem maradtak fenn és a legismertebb írása, 'Aigüptiaka' (Az Egyiptomiakról), az első görög származású egyiptomi király, I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt íródott, és melynek részei töredékes kivonatokban, Diodórosz Szikulosz másolásában öröklődött meg. Diodórosz egyetemes történelmi műve, 'Biblioteca Storica' negyven kötetéből 14 maradt fenn és a Hecataeus idézetek az első, Egyiptomról szóló kötetében lettek bemásolva. Hecataeus zsidókról írt ex-kurzusa sajnos szintén teljes egészében elpusztult és csak Diodórosz rövidített parafrázisában maradt meg, amit műve 14. kötetébe dolgozott bele. Pontosabban szólva ez a kötet is elveszett, de hosszú századokon keresztül még fellelhető lehetett, mert annak kivonatos másolatai Phótiosz IX. századi pátriárka munkálkodásának köszönhetően mégis ránk maradt. Phótiosz világosan közli, hogy az idézet fejezeteket Diodórosz 14. könyvéből másolta ki.

Mivel Hecataeus ott élt Egyiptomban, a zsidó nép kialakulását illetően történelmi, néprajzi közléseihez az egyiptomi papoktól nyerhette információit. Az ő tudomása szerint: régen, az archaikus időben, mikor súlyos dögvész és bélpoklosság ütötte fel fejét Egyiptomban, az őslakosok a hazájukban élő, számtalan idegen istennek áldozó, eltérő hitelképzeléseket valló idegeneket hibáztatták a járvány kitörése miatt, és úgy vélekedtek, hogy csakis ezen népcsoportok elűzésével fog helyzetük jobbra fordulni. Ezért az idegeneket kiűzték Egyiptom földjéről, még görög földre és más helyekre is került belőlük. Az elűzött népcsoportokból figyelemre méltó, fontos szerepet betöltő vezetők kerültek ki, ilyen volt közülük Danaus és Cadmus. (*) De ezek a csoportok legnagyobb számban az Egyiptomtól nem messze fekvő területre menekültek, mely akkor teljesen lakatlan volt, és amit most Júdeának neveznek. Kolóniájuk vezetője a bölcsességgel és bátorsággal megáldott Mózes volt. A megszállt területeken városokat hoztak létre, köztük a leghíresebbet, Jeruzsálemet, ahol Mózes templomot építettet, templomi szertartásokat, vallási törvényeket vezetett be, politikai intézményeket hozott létre. A népet 12 törzsre osztotta, mert ez a szám tökéletes harmóniában jelentett számára az év 12 hónapjával. Az általa bevezetett áldozati szertartások, társadalmi szokások, közösségi viselkedéskultúra eltért minden más nép szokásaitól, vallási világától és ez a nagyfokú eltérés jelentősen közbejátszhatott, hogy az ő népe kiűzetett Egyiptomból. De elűzése után is továbbfolytatta a más népekkel, az idegenekkel szemben összeférhetetlen, ellenséges hozzáállást, a barátságtalan, másokat lenéző attitűdöt honosította meg saját népe között. Bírókat, templomi elöljárókat, templomszolgákat nevezett ki a templomi szertartások, törvények betartása végett. Ezeket az embereket a bevezetett szokások felügyeletével bízta meg, és a papi réteg vezetését az általa kijelölt főpapra bízta. Katonaságot szervezett és hadával rátört a szomszéd törzsekre, földjüket elfoglalta, népüket szolgaságba vetette. Alattvalóinak megparancsolta gyermekeik körbemetélését és ami a házasság, temetkezés szokásait illette, azokat minden más nép szokásaitól eltérően szabta meg. De később, mikor a zsidók Perzsa és Macedón uralom alá kerültek ezek a bevezetett szokások meglettek zavarva, és a rituálék, a törvények gyakorlása, betartása értéküket veszítve megkoptak.”

Külön érdekes, hogy Hecataeus kategorikusan kijelenti: „A zsidóknak sosem volt királyuk.” (3.-5), tehát pontosan jól tudta, hogy az Ószövetségben felsorolt 40. déli és északi király kitalált úgy, ahogy van.

Feljegyezte továbbá és többször hangsúlyozta, hogy Mózes olyan életformát kezdeményezett, mely a más emberektől való elkülönülést és az idegenek gyűlöletét bátorította. Ehhez a gondolathoz köthető Lüszimakhosz megállapítása, aki szerint Mózes úgy tanította a zsidókat, hogy ne mutassanak jó akaratot más emberek iránt, adjanak rossz tanácsokat számukra és minden idegen istennek rombolják le a templomát és az oltárát.

És még néhány gondolat a minimalistáknak elkeresztelt tudós kutatóktól:

P. R. Davies

Garbini elméletét alapul véve, Davies (In. Search of Ancient Israel) c. könyvében már tudományos biztonsággal határozza meg a Pentateuchus végleges szerkesztésének idejét.. Argumentumát arra alapozza, hogy Izrael koceptusa (fogalma) nem létezett a perzsa uralom előtt, hogy Izrael a Perzsa Birodalom ideológiai teremtménye. A Mezopotámiából betelepítettek fogalmazták meg Izraelt, Davies szerint az ő elképzeléseikből született meg az a vallási, társadalmi közeg, mely alapját képezte a zsidó nép kibontakozásának. Davies rámutat, előtérbe helyezi azt a tudatos asszír- perzsa birodalmi politikát, melynek keretében néptömegeket mozdítottak el korábbi életterükből, majd más vidéken újratelepítették azokat és az új környezetben kevésbé ismert 'új' oltalmazó került kultuszuk központjába. A perzsák a transzportálás-politikáját elszenvedőinek sokszor megpróbáltak új 'népi', törzsi identitást teremteni, ezért sok helyütt a háttérbe szorult mennyei patrónusok kultuszát újjáélesztették, törvénykönyvekkel, szabályzatokkal erősítették a restaurált vallásokat, templomokat, szentélyeket építettek mindenfelé, melyekben az általuk támogatott papságot ültették. Davies nem zárja ki a Deuteronomium (Mózes ötödik könyve) egyes részeinek a VI. sz. létezését, de elképzelése szerint, a zsidó vallástörvény gyűjtemény többsége, javarészt először I. Dárius (550 – 486) király alatt, annak kezdeményezésére lett megfogalmazva. Dárius kimagasló államférfiként uralkodott, vallástürelme jeleként Egyiptomban templomot építtetett Amon isten tiszteletére, több egyiptomi szentélyt helyreállíttatott és Kr. e. 519-ben engedélyezte a zsidóknak, hogy - Kürosz korábbi rendeltével összhangban - újjáépítsék a jeruzsálemi Templomot. A Királyok Könyve fejezeteit Garbinihoz hasonlóan kitalált fikciónak tartja, minek nem sok köze van a valós történelemhez.

Lemche, (The Old Testament – A Hellenistc Book) c. könyvében, Van Setersel egyezve vallja, hogy a héber biblia, görög és mezopotámiai történéseket reflektál vissza, és merészen hozzáteszi még, hogy a zsidó biblia szerkezete Hérodotosz történelmi munkáját mintának véve lett megszerkesztve. Alapos szövegelemzés ezt a teóriát komolytalanná teszi, és valójában Lemche sem tudta kellőképp alátámasztani, hogy a Pentateuchus vagy a Deuteronomium szerzői ismerték volna Hérodotoszt. A zsidó biblia megírását a Szeleukida időszakra helyezi, hangsúlyozva annak mezopotámiai befolyásoltságát.

Thomas Thompson

A már néhányszor említett Thomas Thompson 'Bible in History' c. művében bibliai elbeszélések, és más kétes történelmi források helyett, elsősorban régészeti eredményekre építi fel elgondolásait, és Izrael kezdetét a perzsák által, Dél-Szíriába betelepített népcsoport történelmében látja. A szerző Esdrás (Ezra) és korát jelöli meg a zsidó nemzeti önazonosság létrejöttének, a zsidó identitás megteremtése idejének, valamint erre az időszakra helyezi zsidó irodalom kibontakozását. Thomson szintén elképzelhetőnek tartja, hogy a teremtés és királyok könyvének korai változatai részletekben létezhettek a perzsa és a szeleukidai periódusban, de végleges formájukat csak a Hasmóneus (i. e. 140-116) időszakban nyerték el. Tehát Thomson szerint a biblia Ótestamentum részét egészen az i. e. II. sz. végéig javították, bővítették, alakítgatták.

I. Dárius parancsot adott a Felső-egyiptomi szent városában, Abüdoszban működő papi, hierogrammatikus iskola (Per Ankh nevű intézménynek, ami az 'Élet Palotája' és a 'Könyvek háza' néven volt közismert) tudós tanárainak, hogy szerkesszék újra az egyiptomi jogrendszert és társadalmi törvényeket. Hatalma megerősítésére mindent elkövetett, minek része volt jogi és vallási dokumentumok átírása, megsemmisítése. Főleg az serkentette, hogy az Abudzsija királyok tisztelete eltűnjön és esetleges utódjaik támogatásra sem Egyiptomban se Palesztinában ne leljenek. Dárius korától indul el a jeruzsálemi templom írás-olvasás oktatása, szentiratainak alapját képező szemita-akkád-egyiptomi mítosz korpuszának összegyűjtése, összeállítsa, átmásolása, mely három évszázadon keresztül folytatódik.

Más hierogramatikus iskolák léteztek Akhmim, Esna, Edfu, Koptosz, Memphisz, és Akhetaten városok Amon-Ra templomaiban.

Az ószövetség pszeudó történelme c. tanulmányomhoz felhasznált műve listája:

Russel R. Gmirkin: 'Berossus and Genesis, Manetho and Exodus: Hellenistic Histories'

Charles Clermont-Ganneau : 'Palesztina régészeti hamisítványai'

Martin Heide: Moabitica and their Aftermmath'

Oskar Rabinowicz: 'The Shapira Forgery Mistery'

Winton Thomas: 'Documents from Old Testament Times'

Giordana Pagano, 'The Gezer Calendar'

Philip Davies: 'In Search of Ancient Israel' – 'Anciant Israel and Anti-Semitism'

Israel Finkelstein – Asher Silberman: 'David and Salomon'

Israel Finkelstein: 'The Archaelogy of the United Monarchy'

Yigael Yadin: 'The Megiddo Stabels' – 'Hyksos Fortifications'

Charles Carter: 'The Emergence of Yehud in the Persian Period'

Donald. B. Redford: 'Egypt, Canaan, and Israel in Ancient Times'

Frank Moore Cross: 'Canaanite Myth and Hebreww Epic'

Gosta Werner Alström: 'Pharao Seshonq Campaign to Palestine'

Giovanni Gabrini: 'Myth and History in the Bible'

Niels Peter Lechme: 'The Israelites in History and Tradition' – 'The Old Testament – A Hellenistic Book?'

Thomas Thompson: 'Early Hisrory of the Israelite People' – 'The Bible in History'

Asher Silberman: 'Archaelogy, Ideology, and the Search for David and Solomon'

A. Alt: 'Essays on Old Testament History and Religion'

Josephus Flavius: 'Zsidók Története' – 'Apion Ellen'

Amihai Mazar 'Land of the Bible'

Jan Van Seters 'In Searc of History' – The Hyksos: A New Investigation'

George Athas doktori disszertációjában: 'Tel Dan Inscription'

Ada Yardeni: 'Futher Observation on the Ostracon'

Matthieu Richelle: 'Elusive Scrolls'

Christofer Rollston: 'The Khirbet Qeiyafa Osztrakon: Elmélkedések és Ellentmondások'

Denis Pardee: 'Brief Case of Phonician as the Language of the Gezer Calendar'

George Albert Cooke: 'A Text-book of North-Semitic Inscriptions'

Abraham Yahuda: 'The Story of a Forgery and the Mesha Inscription'

Nadav Na'aman: 'Contribution of the Amarna Letters' – 'The Debated Historicity of Hezekia's' Reform' – 'Collected Essays'

F. Hallock: 'The Habiru end the Sa-gaz in the Tell-Amarna Tablets'

Gerald Massey, 'Book of Begining'

Lawrence Mykytiuk: 'Identifying Biblical Persons'

Julius Wellhausen: 'Prolegomena to the History of Ancient Israel'

Szimonidesz Lajos: 'A Világ Vallásai'

Yuval Goren és Eran Arie: 'The Autencity of the Bullae Of Neriyahu the Scribe'

Frederick Cryer: 'On the Recently-discovered House of David'

Van Henten: 'Jews as Thyphonians'

Jacqueline Jay: 'Orality and Literacy in the Demotic Tales'

 

 

 

Szerző: katolnai  2017.05.31. 11:04 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://adalek.blog.hu/api/trackback/id/tr8912554149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zriff 2018.03.04. 09:25:09

Megint egy kiváló ismertető sorozat. Az ószövetségben paradox és lépmutató módon jelenlévő monoteista bálványimádásról fogsz írni? Gondolok itt a baetylus, gilgal-szent kövek, frigyláda, óriás kerub szobrok a templomban, teraphim, ephod, salamon király rézbikái, oroszlános trón, rézkígyó, azazel-bűnbakk áldozat.